A Debreceni Sportcentrum-Sportiskola U17-es labdarúgó- és U20-as futsal csapata az elmúlt héten Székelyudvarhelyen edzőtáborozott. Erdélyben, amelyet Móricz Zsigmond nemes egyszerűséggel csak Tündérkertnek nevezett, közel negyven gyermek töltött el egy hetet, kiváló körülmények között. A tartalmas edzőtábor után Kozma Mihályt, a DSC-SI labdarúgó szakosztályvezetőjét kérdeztük.

Miért éppen a Debrecentől 400 km-re lévő kisvárost választottátok helyszínűl?

,,Több közeli lehetőséget is megvizsgáltunk, amelyek anyagi szempontok szerint ideálisak lehettek volna, ám sem szakmai, sem egyéb fontos követelményeknek nem feleltek meg. Így aztán felvettem a kapcsolatot a székelyekkel, akiknél egykoron két évig dolgoztam. Ismertem a kiváló infrastruktúrát és az azt irányító embereket, és nem utolsó sorban anyagiakban is kedvező ajánlatot kaptunk. Nem beszélve arról, hogy eleged tudtunk tenni a klub filozófiánknak is, mely szerint a nevelésnek és a képzésnek egyenértékűnek kell lennie. A szakmai munka mellett a fiatalok a szebbnél szebb tájak mellett megismerkedhettek a magyar múlt néhány szeletével is. Olyan információkhoz juthattak, amelyeket nem tanítanak az iskolákban. Ráadásul mindez egyetlen fillérjükbe sem került, mert az egész költséget a Sportiskola állta. A mai világban azt hiszem erre nem igen van példa.”


Az edzések mellett mi mindent sikerült megnézni?

Székelykeresztúron megtekintettük a Gyárfás kúriát, ahol utolsó éjszakáját töltötte Petőfi Sándor. Itt írta utolsó versét is egy körtefa alatt, amely most a magyarok egyik zarándokhelye. A segesvári csatatér emlékművénél olyan részleteket is megtudhattak a gyermekek a költő utolsó óráiról, amelyet nem hallhatnak az iskolákban. Segesvár szász építészete lenyűgözött mindenkit, de meghatódottan álltunk meg mindannyian a csíksomlyói kegytemplom Mária szobra előtt is. Tamási Áron farkaslakai híres trilógiájának főszereplője, Ábel idéződött meg. Megcsodálhattuk Udvarhely nevezetességeit is, útközben pedig Csucsán, Ady Endre egykori lakhelye előtt tiszteleghettünk. Fiaink a legendás székely vendégszeretetben részesültek, és szembesülhettek hazánk ezeréves történelmének legszomorúbb pillanatának, a Trianoni diktátum következményeivel is. Így most már talán ezek a gyerekek nem fognak csodálkozni azon, hogy több száz kilométerre a magyar határtól még mindenki magyarul beszél.


Hol edzettetek, kikkel, milyen erősségű csapatok ellen játszottatok?

Először is az udvarhelyi klub vendégeiként a legjobb minőségű műfüfön tudtuk megtartani a napi két edzésünket, és egy jó színvonalú edzőmérkőzést is játszhattunk a helyi csapat ellen. Az U17-es csapatunknak nagy szüksége volt erre a találkozóra, és erre az együtt töltött hétre, hiszen két korcsoportból kell egyet csinálnia Jankovics mesternek a bajnokság kezdetéig. A rendkívüli melegben remekül helytálltak a srácok, önbizalmat adó győzelmet arattak. Különösen a fiatalabbak lelkesedése, játéka és hozzáállása volt számomra nagyon kedvező. Jó benyomást tettek rám a fiatalok.  A találkozót még a neves magyar edző, Gálhidi György is megtekintette, aki jelenleg a helyi felnőtt csapat edzője. Az ottani vezetőkkel sikerült megállapodni arról, hogy a jövőben szorosabbra fonjuk az együttműködésünket. Minden esetre hála és köszönet azért, hogy ingyen rendelkezésünkre bocsájtották a pályájukat, így színvonalasan tudtunk edzeni. 

Meglátogatott még bennünket a táborban az udvarhelyi születésű László Csaba is, aki a magyar válogatott kispadja után több neves magyar és külföldi klubnál is dolgozott. Nagy megtiszteltetésünkre vezetésünket fogadta hivatalában Székelyudvarhely polgármestere, aki aztán megtekintette a futsal csapatunk felkészülési mérkőzését is. Fiaink parádés döntetlent értek el pedig csak négy edzés volt még a hátuk mögött. Figyelemre méltóan nagy hátrányban is küzdöttek a srácok, amely meghozta az eredményt. Ezt a mérkőzést egy a ma már legendának számító neves edző, Jakab Zoltán vezette, aki volt román szövetségi kapitány is. Irányítása alatt a székelyek büszkesége, a helyi csapat Vele már kétszer is elnyerte a román bajnoki címet.

Az U17-es csapatunknak alkalma nyílt a Puskás Akadémia Csíkszeredába kihelyezett tagozatának U19-es csapatával is megmérkőzni. Bár ezek a fiatalok két-három évvel voltak idősebbek a mieinknél, nem vallottunk szégyent. A város szívében, gyönyörű környezetben üzemeltetett Akadémiájuk minden korosztálya a román elsőosztályú utánpótlás bajnokságban játszik. Vonzáskörzetükbe több mint 4500 gyerek tartozik, akik az ő edzésterveik alapján a felügyeletük alatt pallérozódhatnak. Az Akadémia Igazgatója, Szondi Zoltán személyesen tekintette meg a fiataljainkat, akivel körvonalazódhat egy szakmai együttműködés lehetősége is. Találkozhattunk egy régi ismerőssel Purguly Árpival is, aki a DVSC edzője volt nem is olyan régen. Most az U19 A csapat edzője, Ő vezette a mérkőzésünket.

A kiváló lehetőségeinket kihasználva a nagy melegben megtartott napi két edzés mellett a srácok elméleti képzést is kaptak. Mivel a futsalosok edzése a szállásunkhoz tartozó sportcsarnokban volt a fiatalabbak még az edzéseket is megtekinthették, valamint közös Lábtenisz bajnokságban vehettek részt a nagyobbakkal.


Remek körülmények között tudtatok edzeni, ez elmondható a szállásról és az étkezésről is?

A futsalosoknak egyhelyben volt minden, ki se kellett lépniük a Rákóczi centerből, míg az U17-es csapatunknak három percet kellett buszozni az edzésre. Minden ideális volt tehát, a játékosok zöme két-három ágyas szobába lakott. Volt ugyan egy nagyobb létszámú hétfős szoba is, amelyet szerintem még jobban élveztek a srácok. Mindegyikhez külön fürdőszoba járt. Szigorú napirend szerint éltünk, magyar idő szerint reggel 6-kor már reggeliztünk, amit a napi két edzés miatt kellett megtennünk. Szerencse, hogy minden étkezést és a szabadidős dolgokat is itt, a szálláshelyünkön tudtuk megoldani, ahol hideg üdítőt is bármikor vehettek maguknak a srácok. A nagy mennyiségű ásványvizünket is megengedték, hogy behűtsük, így a srácok arra is rájárhattak. Házigazdánk László Endre és családja minden kívánságunkat leste, igyekeztek mindenbe a kedvünkbe járni. Egyik nap külön borjút vágattak nekünk, amelyet a saját kemencéjükben sütöttek meg. A különlegesség rendkívül nagy sikert aratott, hiszen még mi felnőttek sem ettünk ilyen finomat életünkben. Mindenki mindenből repetázhatott, hiányt semmiben sem szenvedtünk.


Összességében elmondhatom, hogy a szakmai színvonalat és az ellátást együttvéve nem sok hely van a világon, ahol mindezt megkaphattuk volna. Nekünk szakembereknek pedig különleges lehetőség volt ez, hiszen megismerhettük a gyermekek jellemét is. A közösségbe való beilleszkedés, a felelőségteljes viselkedés alapvető elvárás nálunk. Aki nem tudja hozni a szintet, akármilyen jó játékos, megválunk tőle, hiszen számunkra minden gyerek érték. Nem kerülhet konkoly a búzába. A futsalosok pedig egy hét alatt többet tanulhattak a játékról, mint egyébként otthon másfél hónap alatt. Ez nekünk minden pénzt megért, a gyerekeknek pedig ezek semmibe sem kerültek.


 


 


 


 

 

 


A tündérkertben jártak!

TOVÁBBI AKTUALITÁSOK