A Debrecenim Sportcentrum-Sportiskola Európa-bajnoki ezüstérmes gátasának, Kozák Lucának mesterével idéztük fel tanítványa müncheni szereplését.

Az Európa-bajnokság záró napjának estéjén rendezték a 100 gát elődöntőjét, majd döntőjét, mely számban a DSC-SI klasszisa, Kozák Luca volt érdekelt a magyarok közül. Suba László tanítványa már az első futásnál jelezte, bomba formában van, saját országos csúcsát megjavítva (12.69), második helyen ért célba és jutott a döntőbe. A fináléban pedig történelmet írt Luca, aki beállítva országos rekordját, másodikként ért célba. A vasárnap esti majd 13 másodperces csodát biztos, hogy sokan visszanézték már azóta, mint ahogy mesteredzőnk, Suba László is tette.

„Megmondom őszintén, azóta is nap mint nap azzal fekszem, azzal kelek, hogy visszanézem a döntőt. Minden célba érkezés után azt mondom magamban: ez hihetetlen, megcsináltuk, gyötrelmes három év után összejött, amiről álmodtunk! Ez a siker a szorgalom, a tisztelet, az alázat, no meg Luca személyiségének az eredménye” – mondta elérzékenyülve a mester.

Az, hogy vasárnap valami nagy dolog van születőben, már az elődöntőben felsejlett, Luca tökéletesen kapva el a rajtot, szinte átrepülve a gátak felett, új országos csúccsal, a második, biztos továbbjutást érő helyen ért célba.

„Tudtuk, hogy nagy időre lesz szükség ahhoz, hogy bárki is bekerülhessen a döntőbe. Ez be is bizonyosodott, ugyanis minden idők legkomolyabb eredményével lehetett ott lenni a legjobb nyolcban. Ennek megfelelően nagyon koncentráltak készült az első futásra. Tökéletesen kapta el a rajtot, végig tartotta a lépést lengyel riválisával. Ebben a számban tíz gát van, bárki, bármikor hibázhat, ezért jól tette Luca, hogy az utolsót már nem támadta, hiszen biztos volt a továbbjutása. Utólag azért elgondolkoztam azon, mi lett volna, ha végig teljes erőből fut, hol állította volna meg az órát” – tekintett vissza a középdöntőre a DSC-SI edzője.

Este 20:45-kor következett a várva várt döntő, nyolc gátas sorakozott fel a rajtnál abban a reményben, hogy az eredményhirdetéskor az ő nyakába akasztják az érmek egyikét. Legnagyobb örömünkre, ezen medálok egyikét Luca vehette át, aki az első futásánál felállított országos csúcsát beállítva, a második helyen ért célba.

„A döntő az már a tétről szól, arról, hányadik helyen érünk célba. A harmadik legjobb idővel kerültünk a legjobb nyolc közé, bár nem beszéltünk róla, biztos megfordult Luca fejében is, itt bármi megtörténhet. Nagyon koncentrált, hogy bele ne mozduljon, ki ne ugorjon a rajtnál, mint ahogy vetélytársai is. Ez látszott a reakcióidőkből, mindenkié rosszabb volt, mint az elődöntőben. Ezúttal nem sikerült úgy a rajt, mint elsőre, előjött egy régebbi, apró hiba, hamar felkapta a fejét, így az első két lépés nem sikerült úgy, mint kellett volna. De az első gáthoz érve behozta a hátrányát, a másodikhoz már – a későbbi győztes kivételével – együtt érkezett négy riválisaival, majd el tudott lépni tőlük és második helyen ért célba. Ha sikerül megismételnie a jó rajtot, úgy vélem, sokkal kiélezettebb lett volna a vége, de ha a sportban sincs. Ami külön öröm, sikerült megelőznie azt a Vissert, akit még soha nem tudott legyőzni. Idén az volt a célunk, stabilan hozza a 70-es időket, ezen Münchenben kétszer is belül futott Luca. Sokszor megkérdezték tőlem, ez benne van-e tanítványomban, minden alkalommal úgy válaszoltam, igen” – fogalmazott a döntő kapcsán klasszisunk mestere.

A találkozás örömteli pillanatai…

„Ha tehetem, mindig a rajtnál vagyok, szerencsére a szervezők erre most is lehetőséget adtak. Az első gátig tudtam szabadszemmel követni Lucát, a táv többi részét a kivetítőn néztem, és tisztán láttam, a második helyen ért célba tanítványom. De a rajtnál lévő számítógépen is szinte azonnal kiírták a végeredményt. A régi nagy vetélytárssal, Karlik Palival álltunk a rajtnál, majd egyszerre üvöltöttük boldogan: igen, megvan, Luca megcsinálta! Mit éreztem, mikor újra találkoztunk? Ezt nehéz szavakba önteni, könnyes szemekkel öleltük át egymást. Mikor hazaérkezés után először kimentem a pályára, tanítványaim felállva tapssal fogadtak. Minden edzőkollégámnak azt kívánom, élje át azokat a csodás pillanatokat, amiket én az utóbbi napokban átélhettem” – folytatta elérzékenyülve sikeredzőnk.

Azt kijelenthetjük, mester és tanítvány felért a csúcsra, ám a zászló még kitűzésre vár…

„Reálisan kell látni a dolgokat, 100 gáton nagy a konkurencia, nem lesz egyszerű kitűzni a zászlót. A csodákban nem hiszek, mert a hiú ábrándok gyakran visznek tévútra. Jövőre világbajnokság, szeretnénk hazai közönség előtt döntőt futni, majd rá egy évre olimpia és Európa-bajnokság. Azt remélem 2024-es kontinensviadalon lehet a már említett zászlót kitűzni” – fogalmazott a trénerünk.

Az Európa-bajnokságnak vége, de a szabadtéri szezon folytatódik, mesterre és tanítványra újabb kihívások várnak.

„Luca legközelebb a Gyémánt Liga sorozat következő állomásán - melynek Lausanne ad otthont – áll rajthoz. Szeptemberben még három hazai versenyen indul – Continental Tour Bronze és Szuper Liga döntő – mindkettőn gáton, míg a csapatbajnokságon egy más számban fog futni. Azt, hogy milyen versenyeken szeretne még rajthoz állni, ő dönti el, úgy beszélük meg, e téren szabadkezet kap. Annyit kértem csak, hónap vége felé zárja le a szezont, hogy időben tudja megkezdeni a pihenési időszakot, mert a korábbi évekkel ellentétben, idén novemberben kezdjük a felkészülést” – zárta gondolatait Suba László. 

Suba László: „azzal fekszem, azzal kelek, hogy visszanézem a döntőt”

TOVÁBBI AKTUALITÁSOK